Az amerikai álom, azaz hogy bárki bármit elérhet, egy illúzió…
Mondják, a társadalom tudósok.
Amikor egy bármekkora közösségben, sokan hisznek álmaik megvalósulásában, annak hatása van a teljes közösség fejlődésére. Minél többen vannak, annál nagyobb mértékben…
Az utcán sétálva, sokak arcán látom, az „én is erre vágyom” mosolyt. Fiatal lányok szemében ragyog leendő örömük, mikor ifjú édesanyákat látnak gyermekeikkel. Saját jövőbeni anyaságukat látják benne, mintegy megerősítést. Nekem is sikerülni fog…
Mikor kiskutyáimat sétáltatom, emberek sokasága fejezi ki vágyát, ők is ilyet szeretnének.
Ugyanezt tesszük, mikor mások anyagi, lelki, szellemi megvalósulásaira tekintünk. Tudjuk, nekünk is sikerülni fog…
Mindenképpen jó hatással van ránk, hogy látjuk, bármi létre jöhet. Persze, kicsit oda kell tennünk magunkat… A megvalósult életeknek, magnetikus hatása van környezetükre. Erősítik a többiek lelkesedését, hozzáadnak a közösségek energiájához. Ugyanakkor táplálkoznak is a kollektív vágyakozásból. Olyan ez, mint egy ember-piramis. Csak egy ember áll a tetején, de ahhoz kell a többiek erőfeszítése is. Ugyanakkor, mindenki tudja, legközelebb ő fog ott állni a csúcson… Valamint azt is tudhatja, hogy jelenlegi szerepe abból adódik, hogy valaki magasabban van…
Egyszerűen modellezve: Mikor megcsípünk egy elasztikus vagy bármilyen anyagot, és húzni kezdjük felfelé, az anyag minden egyes részlete emelkedni kezd. Az alkotó elemek hatással vannak egymásra, miközben megmarad a közöttük fennálló egység. Csak a formája változik meg…
Boncolgathatnánk ezt a végtelenségig, ám a lényeg az, hogy mindannyian hatással vagyunk egymásra. Egy láthatatlan, nagy összefonódás van köztünk. Köztünk emberek, állatok és minden élő és élettelen alkotóelem között e teremtett világban.
És ez jó! Mondjuk ki, nagyon jó!!!
Talán, már jobban látható, hogyan jön ez az amerikai álomhoz.
Szükségünk van egymásra. Nem csak a gyakorlattá vált kihasználósdi módon, hanem oda-vissza. Nem csak nekem van szükségem a többiekre, hanem nekik is rám. Különben mi dolgom volna itt…?
Ez jó érzés, lássuk be. Főleg akkor, ha nem látjuk pontosan, mi dolgunk van e világban. Mindjárt itt egy nagyon fontos és élethosszig tartó szerep mindannyiunknak. Mégpedig, hogy nélkülözhetetlen tagjai vagyunk a teremtett valóságnak. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy még itt vagyunk. Tehát, ha valaki efféle kérdésekre keres választ, ez egy jó lehetőség. Aki pedig, a lelki szellemi felemelkedés útját keresi, az is használhatja e módszert…
Minden jelenlétünkkel befolyásoljuk valakiknek a sorsát, direkt vagy akaratlanul. Ennek tudatában, másként viseljük saját életünk alakulását. Ha úgy tetszik, több dimenzióssá válik személyes létezésünk. Más színben látjuk magunkat, más érzésekkel élünk együtt önmagunkkal.
Az élet s a létezés minden dimenziójában hatást gyakorlunk egymásra. Ha tudunk róla, ha nem. De ha már tudunk róla, akkor azt érdemes felhasználnunk egyéni és közösségi élet-minőségünk jobbítására!
Javaslom mindenkinek, használja örömmel e tudatosságot!!!
