Nem is tudom...
Keressük a morális és elvont válaszokat, létezésünk értelmére. Mert aggódunk, hogy beteljesítjük-e azt... Sikerül-e megvalósítanunk kezdeti élettervünket? Ha van ilyen...
Isten nem aggódik. Nincs is miért, hiszen tudatában van, hogy az egész teremtés az Ő műve. Csak szereti önmagát teremtett világán keresztül ...
Nekünk is ezt kellene tennünk, illetve élnünk.
Csak élvezni a tapasztalást, és tudatában lenni, hogy a Teremtő, rajtunk keresztül éli meg az élet csodáját és nem fél a következményektől.
A teremtett világ a tapasztalások világa. Isten egy, ezért nem osztja meg világát, azaz önmagát. Neki mindegy, hogy a tapasztalatokat kellemesnek vagy kedvezőtlennek ítéljük meg...Nem érdekli, hogy örömmel vagy bánattal éljük-e meg életünk egészét vagy részleteit. Neki öröm az élet és öröm az elmúlás is. Ő boldog az örökkévalóságban, ahogy mi is azok vagyunk, csak megfeledkezünk róla...
Fel kell hagynunk az aggódással, meg kell bíznunk az ösztöneinkben és Istenben...
Hagyni, hogy átjárjon a bizalom. Élvezni, hogy a Teremtő vágyainkon keresztül vágyik önmagára...
Voltál már úgy, hogy önmagadra, öntudatodra, lélkjelenlétedre vágytál, mindennél jobban?
Isten ezt teszi.Tegyük mi is!!!
